“Aki a holtakat megeleveníti, és azokat amelyek nincsenek, előszólítja mint meglévőket.”
(Róma 4,17)
Mit jelent ez? Azt, hogy Isten azt mondja nekem: A te szívedből meg akarom mutatni neked azt, amit nem látsz, szeretném elővenni neked azt, ami el van rejtve, be van bugyolálva, szeretném megmutatni neked azt, ami nem látható a számodra, előszólítom azt, ami nem nyilvánvaló, mintha nyilvánvaló lenne, mintha valós lenne, mintha létezne. Milyen nehéz lenne, egy olyan Istennel járni, aki azt mondja nekem:
Én nagyon örülök, hogy megtértél, ….valamikor, ….. én nagyon örülök, hogy az én gyermekem vagy, ugyan ilyen fogsz maradni egész hívő éltedben, mostantól semmi nem változik, majd egy napon valamikor eljövök érted….
Nem! A mi Istenünk nem ilyen Isten.
Azt olvastuk, hogy Ő előhozza a láthatókat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. És tovább mondja nekem:
“Van egy elhívásom a számodra, adtam neked ajándékokat, a feltétlen szeretet ajándékát, a hit ajándékát, a hűség ajándékát, a megbocsájtás ajándékát, a könyörület ajándékát,…. (én öt dolgot soroltam fel, de az igében az van, hogy ő mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való) Ezeket mind adtam neked, és ezek mindegyike, ha nem is látható még benned, de ott van, mert én azt odaadtam neked, én azokkal már megajándékoztalak, és én elő akarom hívni a szívedből mint meglevőket. Elő akarom hívni ezeket a dolgokat, amik most még nem nyilvánvalók, úgy mintha nyilvánvaló lenne.”
Isten elő akarja ezeket hívni, mint valós dolgokat, élő létező dolgokat, úgy hogy ezek mindenki számára nyilvánvalóak legyenek.
Miért tudja ezt megtenni?
Mert az ő szava hatalmas!
Mert az ő szavának ereje van!
Mert az ő szavának teremtő ereje van!
Ő ad nekem ajándékokat – előhívja az én szívemből mint meglevőket -.
Miért?
Milyen célból?
Mire adja nekem ezeket?
A szolgálatra a törődésre, az igére, az emberekre, a kommunikációra a munkatársaimmal. Isten nem azt mondja nekem, hogy itt van egy kör és járjál ebben egész életedben, körbe-körbe. Ez biztonságos, egyszerű, és kihívás mentes, Én itt vagyok veled, és minden rendben lesz. Néha kívánjuk ezt, mert nem szeretnénk új utakra menni Istennel. Én magam olyan természetű vagyok, hogy nem szeretem az új dolgokat, csak a megszokottban szeretek járni, nem szeretem az új könyvelési programokat, az új közjegyzői papírokat, amiket új fajta módon kell kitölteni. Istennel nem így működik, ő hív engem új utakra, új kalandra Ő vele, úgy, hogy előhívja az én szívemből azokat a dolgokat, amik még most nem láthatók.
Új utakra akar engem hívni a kapcsolataimban, a gyülekezeti életemben, a szolgálatomban, a személyes életemben, a szívemben. Isten mindig tud adni valamit, ami mindig új, valamit ami élő. Ezen az úton tanítani akar engem, én számíthatok rá, ő vezetni akar engem, nekem csak rá kell bízni magam.
Imádkozzunk azért, hogy Isten szólítson elő belőlünk valamit, amit még eddig nem láttunk, amit ő már ide adott, ott van a szívemben, ami még eddig nem lett nyilvánvaló.
Ő M E G T EH E T I !
Úgy legyen.
