Heti gondolatok – 2015 Húsvét utáni első vasárnap – 04.12.

“Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszerítették őt, mondván: Maradj velünk mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon. És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkoztak az ő szemeik és megismerték őt, de ő eltűnt előlük.”
( Lukács 24. 28-31)

Ebben a pár versben kései felismerést látunk. Későn felismerni a lehetőséget, későn felismerni egy személyt későn felismerni hogy minek van itt az ideje. későn felismerni, valamit, ami fontos lett volna. Ez a történet, ez ilyen. Nem vették észre, hogy Jézus az, csak később visszanézve és megnyilatkoztak a szemeik, amikor megtörte a kenyeret, és megismerték őt, de ő eltűnt a szemük elől. Annyira érdekes ez nekem, mert velem is előfordulhat, hogy megyek végig az életemen, és lehet hogy Isten vezet engem, konkrétan, lépésről lépésre. Kinyit előttem ajtókat, bezár előttem más ajtókat, és az egészet úgy élem meg, hogy az életem, egy kudarc, az életem egy csalódás.

Hol van Isten? Miért nem adja meg, amit kérek? – kérdezgetem.

Ez a veszély mindannyiunk életében megvan, hogy megyünk egy úton, és azt mondjuk: hát ennek semmi értelme, ennek semmi haszna, ez nem vezet sehova. és lehet hogy mindvégig Isten lépésről lépésre vezet minket, hogy az a bezárt ajtó, az egy nagyszerű dolog Isten tervében. Nekünk nem az adatott, hogy az életünk minden részlete felett hatalommal tudjunk dönteni. Lehet hogy nem ezt az üzenetet szeretném hallani, lehet hogy az én kis szívem azt az üzenetet szeretné hallani: “ha nagyon hiszel, minden a tiéd lesz”.Nem az adatott nekünk hogy mindent eldönthessünk, hogy mindent meghatározhassunk, hogy mi ki tudjuk nyitni az összes ajtót, magunk előtt, és mi dönthessük el, hogy mi lesz zárva előttünk.
De az adatott nekünk, hogy felismerjük az Ő jelenlétét, /nehogy úgy járjunk mint a tanítványok, / az adatott nekem, hogy felismerjem Őt, hogy lássam Őt, hogy keressem Őt, hogy találkozhassam vele. És ha felismerem Őt, azt hogy itt van velem, akkor azt is felismerem, hogy Ő zárta be azt az ajtót, és a másikat Ő nyitotta ki, /amiről én nem is álmodtam/ és rájövök, hogy itt volt velem végig
az úton. és akkor azt mondhatom:U R A M T E V A G Y I T T !

És milyen öröm így végig élni az életem, így látni, Őt, és így gondolkodni a szívemben! Az életemben lehetnek céljaim, terveim, de mindezek felett az Isten jelenléte az első, és központi dolog a szívemben az életemben. Akkor ez az, ami békességet hoz, minden más területen.

Megyek az úton…… az előbb még azt hittem, hogy magányos vagyok, mert bezáródott előttem egy ajtó, de most már látom, hogy te itt vagy velem, és ennek a zárt ajtónak és értéke van. Urunk köszönjük Neked a Te jelenlétedet, a Te bátorításod, Te vagy, aki személyesen megérintesz bennünket, és tovább vezetsz minket az úton.