“És lőn, amikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványival az asztalhoz.” (Máté 9,10. )

Jézust asztalközösségben látjuk. Kikkel? Azokkal, akik jöttek hozzá. Jöhettek a farizeusok , Jézus körül ott voltak a tanítványai, volt köztük halász, voltak prostituáltak, voltak iszákosok, emberek, akik nyomorultul eltolták az életüket. Voltak adószedők, akiket senki nem szeretett, mindenki gyűlölt. Egyik oldalán ült egy halász, a másik oldalán egy adószedő. és a tanítványok között ott volt Júdás is, aki elárulta őt. Mindenki ott lehetett körülötte, aki csak jött. Ez az asztal a kegyelem asztala volt, mert Jézusból a kegyelem áradt ki feléjük. Jézus nem megalkudott, nem elítélte őket, nem elemezte őket:

… te ilyen vagy… vagy olyan vagy. Majd ha ezt vagy azt már megtetted, eddig, vagy odáig eljutottál aztán gyere hozzám….

Nem!

Jézus mindenkit befogadott, szeretettel szolgált feléjük, és ez az, ami megváltoztatta az életüket. Mondhatom azt is, hogy ez nagyon szép, de nekem mi közöm van ehhez, hisz ez 2000 évvel ezelőtt történt. miben éritnt ez engem, hogy kapcsolódhatok én ehhez? Jézus Krisztus meghalt, és fel is támadott, és az élő Jézus Krisztussal ez az asztalközösség ma is létezik. Ez az asztalközösség Jézussal itt van velünk, /Kijavítom ezt a mondatot, úgy, hogy ez az asztalközösség itt lehet velünk. Ebbe az asztalközösségbe vagyok elhíva. és a meghívás nekem is szól. Ő mindent megtett azért, hogy ez az asztalközösség ne csak ott azokkal az emberekkel legyen lehetséges, hanem ma és személyesen velem is. Egy terített asztalhoz hív engem, de ez nem egy olyan vendégség, ahol én azért megyek hogy jól érezzem magam, hogy szórakozzak, ez nem az az asztalközösség, ahol minden rózsaszín, és minden elvont, és kellemes és minden nagyszerű. Ez az a hely, ahol Jézus megszólít engem az asztalnál, a beszélgetések közben, odafordul hozzám, és beszél hozzám személyesen, és felfedi az én szívemnek a titkait, és rákérdez dolgokra, és rámutat dolgokra. Azt mondja, az ige, hogy “az ő szava élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívem indulatait.” Ő nem azért ül le velem az asztalhoz, hogy én ott csak úgy jól érezzem magam, hanem ő helyére akarja tenni a dolgokat. Azokat is amikre én azt mondtam, valamikor régen történt dolgokra, “lépjünk tovább” amikről én azt mondom, hogy azzal már nem akarok foglalkozni, az már régen volt. De azt is tudja, az asztalnál ülve, hogy az én szívemet mi égeti. Én pedig úgy gondolom, hogy ő azzal úgy sem foglalkozik. De ő tudja, hogy én mi felől aggódok, és rákérdez. És én beszélhetek erről vele.
– Jézussal ez az asztalközösség létezett 2000 évvel ezelőtt, – létezik ma is, – és meglesz a mennyben is. – Miért?….. mert ez az asztalközösség örök. I.Kor 10.21.

“Nem lehettek az Úr asztalának, és az ördögök asztalának a részesei.”

Miről szól ez? arról, hogy én melyik asztalról eszem? Én döntök hogy hol eszem. Én döntöm el, hogy melyik helyre megyek enni. Júdás fizikailag ott ült az Úr asztalánál, de nem az Úr asztaláról evett, hanem kizárta onnan saját magát. Ha az ő asztalánál eszem, akkor van valami amit tovább adhatok az én környezetemnek, de ha a másik asztalhoz megyek, az félrevezet engem. Nekem ezen a húsvéton, a csütörtöki rövid kicsi útmutató ige volt a legfényesebb:

J E R T E K     E L,        M E R T        I M M Á R         M I N D E N        K É S Z!

Ő mindent elkészített, mindent megtett azért hogy ez asztalközösség ma is elő legyen vele, Meghalt, és fel is támadott. Az ő szíve vágyik a velem való élő asztalközösségre. Uram segíts, minden nap a te asztalodat választani. Vond a szívünket ebbe a közösségbe.

 

–    Kormos Jánosné