Együtt a Börzsönyben

Gyülekezeti csendesnapok, Királyháza

Augusztus elején (8-10.) között a miskolc és a kistokaji metodista gyülekezet három közös napot töltött el együtt a Börzsöny szívében, a Királyházi Turistaházban és környékén.

Maga a helyszín is illett az elcsendesedéshez, a közös gyülekezeti együttléthez. Diósjenő és Kemence között, az erdei út mellett található a Királyházi Turistaház. A természet hangjai és néhány átutazó autó hangján túl semmi nem zavarja meg a világ zajától elvonulni kívánó embert.

Kovács Zoltán lelkészünk csendesnapi témaválasztása: „Kötelékeink” egy nagyon fontos kérdéskört boncolgatott. A gyülekezetben átélt kapcsolatok-kötelékek különlegességét, jelentőségét járta körül: istentiszteletre járunk, különböző szolgálataink vannak a gyülekezet javára.

Ahhoz, hogy ezek működjenek, Isten gyermekeiként, a belé vetett hitünk erejével meg kell tanulnunk szeretni a másikat.  Lehet, hogy a kapcsolataink csak rövid időre szólnak, mert el kell költöznünk, vagy a lelkészünket helyezik át, de az isteni kötelékek összetartanak minket.

Pál apostol így fogalmazza meg: „Éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. ” Ef 4,1-2

Hogy mire kell figyelnünk személyesen és gyülekezetként?  Az Isten Lelke által megformált egységet a közösségen belül az alázat, a szelídség, a türelem és a krisztusi szeretet által őrizhetjük meg.

A mindennapi áhítatok, közös éneklések, imádságok, együttlétek, játékok, csoportos foglalkozások is már erősítették ezeket a „kötelékeket”.

A közös programok is igazán különlegesek voltak. Aki strandra vágyott, Kemencén hegyek által körbevett pici strandon hűsölhetett. Lehetőség volt éjszakai túrázásra, éjszakai bográcsozásra, szalonnasütésre. A gyerekek nagy örömére, a terep remek lehetőséget adott számháborúzásra. A Nógrádi Vadaspark igazán különleges élményt nyújtott: gím-és dám szarvasokat, muflonokat, vaddisznókat közvetlen közelről, természetes élőhelyükön láthattunk és rengeteg érdekességet tudtunk meg a vadakról, a vadgazdálkodásról. Az utolsó napon a Kemencei Erdei múzeumvasúton utaztunk.

Együtt voltunk: főztünk, kirándultunk, beszélgettünk, formálódtunk, igyekeztünk közelebbről megismerni a másikat. Mindenki más, más a természete, a szokásai, más az érdeklődési köre, de egy közös: az Isten szeretete és az Ő keresése. A közösség, az egység, az egymáshoz kötődés érzése mindenkit megérint és egy következő, magasabb lépcsőfokra emeli a kapcsolatainkat, amely által erősödnek a kötelékeink. Ez egy folyamat, amely sok-sok év alatt teljesedik majd ki, s amelyben mindegyik lépcsőfoknak hatalmas jelentősége van.

Sokat jelentett nekem, hogy részt vehettem a szervezésben, hogy a helyszínválasztás szerencsésnek bizonyult, mert mindenkinek nagyon tetszett. Sokat jelent, hogy a kis családom is ráléphetett egy lépcsőfokra ebben a közösségben, és reményeink szerint még sok lépcsőt fogunk együtt a mi Urunk kegyelmével megáldva megépíteni!               

Tyukodi Erika, Kistokaj