Ősz van már ugyan, de pünkösd mindig szívünkben él. Az egyház születésnapja volt évszázadokon át az az ünnep, amikor a belépőket megkeresztelték, a jelentkezőket felvették tagjaik sorába. A miskolci gyülekezetünkben egy hosszabb ideje már nem volt ilyen lélekemelő ünneplés. Négy testvérünk fogalmazta meg ezt az igényét, aminek szívesen adtunk helyet: Bonyhayné (Éva), Kérésziné (Judit), Kormos Márk és Szuhánszki Tamás.
Amikor ilyentájt a gyülekezeteinkben a hálaoltárokra tekintünk, az érett gyümölcsök néznek vissza ránk, és az odaillő termények szólítanak meg. Beszélnek Isten gondoskodó szeretetéről, de emlékeztetnek arra a hosszú időre, amíg a mag szunnyad a mélyben, aztán hihetetlen energiával tör a felszínre és válik láthatóvá. Majd sok viszontagságon át kell még jutnia, míg betakaríthatóvá lesz. Ugyanakkor csendesen figyelmeztet arra is, hogy sokszor „más a vető, más az arató”.Most az aratási hálaünnepeink apropóján is megköszönjük Istennek azt a termést, amit lelkekben érlelt. Igen hálásak vagyunk az egyház Urának, aki lélekben és létszámban is gyarapítja a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
